Sziasztok!
Hát már lassan a szünetem vége felé tartok, gondoltam ideje lenne egy rövid kis bejegyzésnek arról, mi is történt az utóbbi egy hétben. Igazából ebben a 10 napban nagyrészt itthon pihentük ki a kínai lét fáradalmait, de azért akad mesélnivaló bőven!
Kezdem akkor az utolsó nappal a suliban, mert igen, még az is tartogatott meglepetéseket! Mikor ugyanis reggel beértünk órára, közölték velünk, hogy ma mindenki múzeumba megy, és nem lesz tanítás. Ennek persze nagyon örültünk, mert azért mégiscsak egy plusz nap, én kis naiv pedig úgy voltam vele, hogy na, végre, kulturálódok valamit. Hát ez nem épp így történt… Mikor ugyanis megérkeztünk a „múzeumba”, kiderült, hogy ez tulajdonképpen valami kis expó-féleség, ahol bemutatják a kínaiak, mit tudnak. Meg persze jó pénzért vásárolgathattál, amit akartál! Mi igazából fél óra után már untuk az egészet, de mivel volt még sok-sok időnk, elnézelődtünk. És ez pont elég volt ahhoz, hogy egy rémálmom valóra váljon…. Történt ugyanis, hogy elmentünk egy kézműves bácsi előtt, aki valamilyen fémeket kalapálgatott, és abból készített különböző kis tárgyakat. Mivel én imádom ezeket a dolgokat, leálltam, és elkezdtem nézni, hogy ügyeskedik. Ő ezt észrevette, és aranyosan odahívott, hogy próbáljam ki. Nagyon élveztem, kalapálgattam és jókat röhögtem magamon, mígnem egyszer csak azt veszem észre, hogy három kamerás-mikrofonos egyed közeledik felém. Sajnos időm már nem volt menekülni, ők meg egyből az arcomba nyomták a mikrofont, hogy beszélgessünk… Hát, nem igazán ment. :D Odáig jutottam, hogy honnan jöttem, aztán semmi… Lehet a kínai középkori kézművesekről kérdezősködtek, vagy hogy tudom-e, mit csinálok, fogalmam nincs… Csak mosolyogtam, és próbáltam elég buta arcot vágni, hogy vegyék észre, ez ma nem fog menni. Persze ezt nem kellett nagyon tetetni… :D Sajnos fényképező nem volt nálam, de majd szerzek pár képet erről is! Ja, és a kalapálgatásból egy hamutartó született, amit megkaptam ajándékba!!!! :) Ez persze nálam épp ékszertartóként funkcionál...
A szünetre vonatkozó terveink kicsit megkeveredtek ugye a jegyek miatt, szóval nem rohantunk sehova, és leginkább jókat aludtunk a szünet első napjaiban. Egyik este aztán elmentünk a srácokkal bowlingozni, erről kaptok is majd képeket!!! Igazán jó poén volt, csak kár, hogy nekünk még nincs meg a diákunk, mert akkor kb. harmad annyiba került volna. De azt hiszem ez jó kis szórakozás lesz a jövőben! Magamhoz képest még nem is voltam olyan rossz!!!!!
Vasárnap este végre eljutottunk a Da ming tóhoz is, pontosabban ahhoz a parkhoz, amiben ez is helyet kap. A park hatalmas, nem is mászkáltunk túl sokat, de másnap mivel a többiek elmentek egy vetélkedős játékra, én bejártam még egy jókora részt egyedül! Persze még így is maradt egy hatalmas terület, de még ráérünk… Így is eltöltöttem ott pár órát! Az utam egyébként nagyon érdekes volt, mert igazából csak sétálgatni indultam, aztán egyszer csak megláttam a buszt, amivel előző nap közlekedtünk…Volt elég időm, felszálltam, és gondoltam, csak lesz valami… Mikor már azt éreztem, jó helyen vagyok, leszálltam… Kiderült, hogy nem vagyok jó helyen, így elindultam hátha lesz ebből még valami! Igazán szép helyeket láttam, aztán egyszer csak ott volt előttem a nagy park! Nagyon örültem magamnak, hogy teljesen egyedül, Kínában megtalálom amit keresek! Tudom, hogy ez nem olyan nagy szó, de higgyetek nekem, Ji’nanban még ez is teljesítmény! Képeket erről is találtok!
Tegnap aztán végre kirándultunk egyet Ji’nanon kívül is! A fiúk nem igazán tudtak felkelni, Vera pedig sajnos lebetegedett, szóval Kittivel kettesben vágtunk neki az útnak! Már az utazás is nagy élmény volt, Kína mindig tartogat valami újat. Mikor ugyanis megkaptuk a jegyünket, és egy nagyon aranyos néni elkísért minket a buszig, rájöttünk, hogy azt sem tudjuk, mikor indulunk… kiderült, hogy a jegyről sem fogunk több információt kiolvasni, mert indulási idő nem volt rajta… azon gondolkodtunk, lehet csak akkor indul, ha már tele van a busz… :D Sajnos azokat a jeleket nem igazán találtam meg, ami az óra-perc helyére volt írva, így azóta is rejtély, hogy működik ez a dolog. Mindegy, a lényeg, hogy elindultunk Lingyansi felé. Ez igazából egy buddhista templom-együttes egy nemzeti parkban, ami a világörökség része Ji’nantól olyan fél órányira… Mivel a buszállomáson mi azt mondtk, hogy ide jönnénk, egy olyan jegyet adtak, ami Tai’an-ig vitt volna, de minket nagyon aranyosan letettek az út szélén, nem messze a parktól. Pontosabban olyan messzire, hogy gyalog sok lett volna, és azt sem tudtuk miylen irányba. Persze errefelé nagyon jól kiépült a turista-transzfer, és egyből ránk ugrott egy bácsi, hogy akkor ő a kisbuszával elvisz minket a templomig. Igazából más választásunk nem volt, és hipp-hopp fenn is voltunk! Itt aztán csodaszép dolgokat láttunk, és már messziről csodáltunk egy nagyon-nagyon magasan lévő piros kaput, hogy jéééééééééééééé milyen soka kellene oda mászni, de hát mi ezt biztos kihagyjuk… Haha, utólag de jót kacagtunk!!!!! :D Miután ugyanis bejártuk, amit be kellett, elindultunk egy igencsak jól kiépített úton kicsit sétálgatni. Azt tudtuk, hogy felfelé megyünk, de nem gondoltuk volna, hogy olyan nagyon fel… Fel persze nem adtuk, és végül kiderült, hogy elértük az általunk korábban nagyon csodált piros kaput! Volt még ott egy kilátó, ahol hihetetlenül szép látvány tárult elénk! Sajnálom, hogy a képeken ez nem igazán „jön át”, mert párás volt az idő. Egyébként egész nap nagyon szép idő volt, mi pedig jót sütkéreztünk a hegytetőn. Végre igazi nyugalmat éreztünk, távol mindentől, ahol friss levegőt szippanthattunk!!!!!!!!!! Lefelé aztán még volt egy aranyos kis történet, egy szikla tövében bambulászva ugyanis megtalált minket egy néni, aki elkezdett valamit mesélni kínaiul az adott helyről. Valamiért meg kellett simogatnunk egy kőlapot, aztán egy oroszlánfejre vizet önteni háromszor, aztán három kortyot innunk a vízből, amit természetesen jó áron eladott nekünk… Persze így sem volt nagy összeg, mi meg jót mosolyogtunk az egészen… No, és ha már ilyen részletekbe menően mesélek, jöjjön a hazafelé út, ami mindent vitt ezen a napon!!!! :D A lenti főútig megint sikerült eljutnunk minden nehézség nélkül, mert persze volt jelentkező aki levigyen… Után azonban lövésünk sem volt, hogy jutunk vissza Ji’nanba. Aktuális sofőrünk megnyugtatott, hogy majd jön busz, csak intsük le… Mondanom sem kell, busz nem jött, ami meg jött, azt nem érdekeltük különösebben… Már kezdtem azt hinni, hogy gyalogolnunk kell, mikor is egy mini-mini busz egyszer csak lassított mellettünk, és elkezdett egy táblát mutogatni, hogy Ji’nan felé megy. Mivel fele annyiért vitt el, mint a busz, amivel mentünk, beszálltunk hátra két másik ember mögé. Kiderült, hogy ez úgy működik, hogy ha a sofőr meglát pár út szélén álldogáló embert, lassít, és a táblával hadonászva megkérdezi, hogy akar-e jönni még valaki. Ebből az lett, hogy a végén 10 ember ült abban a pirinyó kis buszban, az „első sor” már valamiféle fapadon… :D Erre mondta valaki, hogy új értelmet nyert a fapados kifejezés. :D Hát olyan fáradtan mi is már csak röhögni tudtunk ezen az egészen, ahogy ott ültünk összezsúfolva abban a picike kis járműben… Élmény volt, az biztos!!! Után még volt egy városon belüli nagy buszozásunk, de sikeresen hazaértünk, és jót pihentünk utána.
Azt hiszem ma kicsit túl sokat írtam, szóval be is fejezem, de akkor még itt a link, ahol nézegethetitek a képeket! Van itt még szülinapos, bowlingos, tavas, templomos…
indafoto.hu/mi_xiao_qing/collections
Jó szórakozást!!!!
Juj, még valami!!!!!!!!!! A kedvenc sorozatunkból egy kis ízelítő:
v.youku.com/v_show/id_XMjA5ODkyNDI4.html
Már igazi fanok vagyunk, nagyon kis cuki sorozat! :)))))))))))))))))))))))))) Szabad fordításban a címe kb "Együtt nézzük a hulló csillagokat" :D Szóval mi nézzük....
Legyetek jók!!!!!!
Puszi
Klári
