Sziasztok!
Rég adtam hírt magamról, és látom már ti is kezditek hiányolni a beszámolóimat. Most akkor nekiesek kicsit… Jó darabig azért sem ültem neki az írásnak, mert nem igazán történt semmi különös velem. Tényleg csak suliba jártunk, meg néha bulizgatni. Kitti ugyanis elment nyelvvizsgázni, elég sokat kellett készülnie, őt pedig semmiféleképpen nem akartuk kihagyni egy kirándulásból sem. Mióta pedig levizsgázott, nos azóta valahogy annyira összesűrűsödött minden, hogy azért nem volt sok kedvem/időm/energiám írogatni.
Az utóbbi két hétvégén elmentünk kirándulni, először Qufuba sikrerült végre eljutni. Ez Konfuciusz szülőhelye, szóval aki eljön ide egy évre, annak egyenesen kötelező megnézni a helyet. És egyébként meg is éri, nekem nagyon tetszett, csak iszonyatosan elfáradtam. Korán is kellett indulni, és hát itt már nagyban dúlnak a párás 30 fokos nyári napok, amit híresen nagyon nem viselek jól. De azért élveztem a napot, megnéztük a családi rezidenciát, a templomot és Konfuciusz sírját. Kicsit olyan érzésem volt, mint Pekingben a Tiltott városban, amit egyébként nagyon szeretek. Szóval ha valaki erre jár, feltétlenül menjen el Qufuba, csak vigyázzon, mert turistahely, minket is egyből át akart mindenki vágni, de ez már megszokott.
Most hosszú hétvégénk volt, és a csoportunk egy részével együtt elmentünk Qingdaoba!!!!!!!!!!!! Tengerparti város, volt NÉMET gyarmat, szóval képzelhetitek, mennyire oda voltam meg vissza. Kicsit Európa, sörutcával és tengerparttal… :D Velünk jött Helena is, az előző félévi osztályfőnök néni, és most jöttem rá, mennyire jó kínaival utazni. Egyrészt a nyelvi nehézségeket könnyeben hidalja át az ember, másrészt jobb eséllyel találod meg az igazán jó éttermeket. Kínában utazgatva ugyanis mindig az a legnagyobb kihívás, hogy rátalálj egy tök ismeretlen helyen az IGAZI jó kínai éttermekre. Úgy látszik Helenának jó érzéke van hozzá, mert nagyon jókat ettünk, még én is, pedig én aztán válogatós vagyok, és már lassan kezdem is unni a kínai ételeket. Mikor odaértünk, felemás idő volt, nem strandolós, de azért szép, aztán szépen lassan úgy elromlott az idő, hogy majdnem szétfagytam. Közben persze itt Ji’nanban, a betonrengetegben 35 fok volt, mi meg a tengerparton dideregtünk. Azért így is szép volt. Másnap aztán elmentünk a Laoshan-hegyre, ott is persze jó meleg volt, mert a hegymászáshoz az ugye kell… :D Na, de az is gyönyörű volt, szóval nem panaszkodom, csak jobb lett volna, ha Qingdaoba visszaérve nem köd és 10 fokkal hidegebb idő fogad. Azért így is jól esett egy kis sör, mert ugye itt azt kell inni. Mint már mondtam, itt a németek jelentek meg, és hát mi mást hagytak volna maguk után, mint sört sört és sört. :D Mi is gyakran isszuk a Qingdao – vagy Laoshan sört, ami egyébként olyan 2,5-3 % -os erősségű. Szóval azt még én is megiszom, elég jól edződök itt… :D Utolsó nap még megnéztünk pár fontos látványosságot, de a végén már annyira fáztunk, hogy nem akartunk mást, csak hazamenni a jó forró Ji’nanunkba… A társaság nagyon jó volt, volt velünk három kis aprólék is (így nevezem a kis kóreaiakat), akikre lehetett vigyázni, tényleg olyanok, mint az édes kis gyerekek, akiket ha meglátsz, előtörnek az anyai védelmező ösztöneid, eteted, itatod őket, vigyázol, hogy mindig meglegyenek. Édesek voltak nagyon.
Egyébként tényleg iszonyatosan meleg és párás az idő, szerencsére működik a légkondi, csak kicsit félek, mert valakinek megint kigyulladt az ágya a rossz elektromos vezetékek miatt. Igazán kibírhatnák még egy hónapig.
Rendületlenül járok jógára, de ilyen melegben más mozgásra képtelen vagyok, ez viszont nagyon kell a sok ülés mellett…
Hirtelen ennyi jutott eszembe, lassan amúgy is megyek haza, de erre inkább nem is gondolok.
Sok puszi nektek
Klári
