Sziasztok!
Most csak röviden, kép mentesen, hogy nehogy kimaradjatok valamiből… Először is, sok gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy bőven elég lesz nekem a hármas csoport nehézségi foka is, bár hogy őszinte legyek, én egy három és felet kockáztatnék meg magamnak… Itt viszont úgy érzem, hogy talán meg tudom szerezni azokat az alapokat, amik hiányoztak nekem a négyes csoportban. Azért nem kell félni, itt sem fogok unatkozni, itt is van azért leckénként kb 40-50 új szó, csak ezek minta kedvesebbek lennének, és az sem hátrány, hogy mikor magyarázzák a szó használatát és jelentését, akkor értem is a dolgokat… Szóval most kezdem bepótolni az új csoportom szavait, és közben várom nagyon a kalligráfiát!!!!!!! Jó lesz már nagyon, mert nem voltam valami jó hangulatban a csoportváltás miatt. Ismét sikerült túl sokat gondolkoznom, ahogy általában. Aztán persze rájöttem, hogy nem éri meg azzal elrontani ezt az évet, hogy túlstresszelem magam azzal, hogy nem tudom a saját tempóban követni a dolgokat. Szerintem lesz így is elég alkalom arra, hogy tanuljak, aztán ha úgy alakul, félévkor még átkönyöröghetem magam máshova. :D Elég rugalmasak voltak ma is a tanárok, az osztályfőnököm is mondta, hogy persze, nézzem meg a másik órát, és ha túl könnyűnek érzem, menjek vissza nyugodtan. Az új tanár néni pedig azt mondta, hogy nyugodtan gondoljam át, és döntsek úgy. Szóval nem volt semmi gond ahhoz képest, hogy elvileg már nem lehetne csoportot váltani.
Jaj, el kell mesélnem nektek az elemes ajtónk történetét!!!! :D Igen, jól hallottátok, elemes ajtó. Sok mindent láttunk már Kínában, de efölött konkrétan négyen álltunk, és nem hittünk a szemünknek… Vagyis hittünk, mert ugye ahogy szoktuk volt mondani, Kínában bármi megtörténhet (és semmi nem ciki… )! Az egészhez tudni kell azt is, hogy itt az ajtónk nem a szokásos kulccsal működik (az túl egyszerű lenne), hanem helyette van egy kis kártyánk, amit egy érzékelőhöz kell érinteni és kinyitja az ajtót. Történt tehát, hogy elmentünk ma vásárolni, beszereztünk végre egy olvasólámpát és hasonlókat. Már nagyon fáradtak és éhesek voltunk, mire hazaértünk, és alig vártuk, hogy valamilyen sorozat előtt jóízűen elfogyasszuk jól megérdemelt vacsoránkat. Mikor viszont nyitottuk volna az ajtót, az nem adta ki a szokásos hangokat, csak csippant egyet, mintegy jelezve, hogy ő feladta evilági működését, és megszűnt bebocsájtó funkciókat végezni. Nagynehezen aztán előkerült a szerelő bácsi, és valahogy sikerült bejutnunk a szobába. Ekkor már kezdtünk röhögni magunkban, hogy tuti elemet fog cserélni a zárban… És láss csodát, egyszer csak előkerültek a jó öreg kis ceruzaelemek. Pár csavarral később ismét tökéletesen működött kedves kis ajtónk,és kijelenthetem, azóta tökéletesen üzemel… :D :D :D
Mára csak ennyi lett a bejegyzés, legközelebb elmesélem milyenek voltak ez első új órák…
Sok puszi mindenkinek!
Klári
