Sziasztok!
Úgy tűnik, elég nagy lemaradást kell behoznom, szóval gyorsan neki is látok… Kezdem ott, ahol legutóbb abba hagytam… Ja, igen, indultunk a csoporttal enni egyet! Nos, ez egész jól sikerült, az osztályfőnök nénin kívül velünk tartott „tingli” laoshi is, azaz a magnóhallgatásos óránk tanár nénije. A képek között már egy ideje fenn van ennek is a termése, bár itt jegyzem meg, ezek Vera képei, én csak azért töltöttem fel, hogy Ti is megnézhessétek, kikkel is tanulok együtt nap, mint nap. Az étterem egy Hot Pot-os hely volt, aminek az a lényege, hogy az asztalod közepén van egy főzőlap, vagy igazából gázrózsa, épp milyen helyen jársz. Ezen forralod fel azt a vizet, amiben aztán megfőzöd a sok-sok féle zöldséget, tofut és husit. Érdekes volt, hogy a tálunk két részre volt osztva, az egyikbe csípősebb, a másikban „sima” vizet öntöttek, és mi ebbe dobáltuk a sok finomságokat.
A nap úgy tűnik az evésről szólt, mert késő délután elvitték az egész külföldi kolóniát egy először kávézónak beharangozott helyre, ami mint kiderült egy „Subaru-étterem” volt. Nekem nem teljesen volt világos, hogy került oda egy Subaru, de ez Kína, semmi nem csodálkozunk. Szóval azóta csak így hívjuk a helyet: Subaru-étterem. Ahol egyébként egész jókat ettünk. Svéd asztal volt, szóval mindenki rabolt amit látott (csak kávét nem sikerült keríteni), közben meg odajött a főnök, hogy mindenkivel beszéljen két mondatot, és lefényképezkedjen velünk. Gyanítom ez volt az egész megvendégelés célja, de nem különösebben bántuk, ingyen teletömtük magunkat mindenféle jóval, ez volt a legkevesebb. Amúgy is nagyon szépek vagyunk, csak emeltük a hely hangulatát. ;) Jaj, már nagyon jól esett vajas kenyeret enni normális szalámival, meg egy kis sütit. Most biztos jót mosolyogtok rajtam, de nekem nagyon hiányzik a jó kis vajas kenyér, NEM ÉDES kenyérrel, és a jó kis hazai szalámi…
Következő pénteken aztán a helyi múzeumba vittek el minket, ami az ősrégi kődaraboktól kezdve a kalligráfiákon, festményeken át tele volt minden régiséggel. :D Sok újat mondtam, igaz? Na, majd a képeken meglátjátok, amit én is… Amúgy nekem elég megdöbbentő volt, hogy kb. minden második edény, ékszer és hasonló szépség minimum 8000 éves volt. Hihetetlen történelme van ennek az országnak, nem is ártana lassan jobban belemélyednem, mert egész izgalmasnak tűnik.
Épp valamelyik héten néztünk pl. egy egész jó kínai filmet, most azon vagyok, hogy ezen a téren is behozzak egy kis elmaradást…
Vasárnap Sun Yue elvitt egy helyi katolikus templomhoz. Nagyon érdekes volt látni a nagy kínai forgatag közepén ezt az igazán európai épületet, bár az kicsit levont az értékéből, hogy nem volt meg a templomok szokásos nyugalma. Bent ugyanis épp egy kínai turistacsoportnak mutogatták az épületet, és oda ugye kell a mikrofon. Hát igen, a templomoknak itt ennyi a szerepe. Persze tartanak miséket is, de gondolom 24-én sem lesz hatalmas tumultus. Mi amúgy készülünk elnézni arrafelé, mert az egyik kóreai csoporttársunk énekelni fog valamilyen karácsonyi műsorban. Kíváncsi vagyok, milyen lesz annak a pár százalék katolikus kínainak a karácsonya. A többi, ha egyáltalán ünnepli, akkor csak azt látja benne, amit külföldről közvetítenek neki. Díszíts fel mindent (halleluja, örül a mindent csicsákkal tele nyomó kis kínai), és vásárolj ajándékot, akinek csak bírsz (itt örül a heti hét napban napi 12 órát minimál pénzért dolgozó boltos). Amikor pl. megkérdeztem egy lányt, hogy neki mit jelent az, hogy állítása szerint kedvenc ünnepe a karácsonyt, azt felelte, hogy hát feldíszíti a szobáját, ott ül magában és kb. örül annak, hogy ünnep van… Nem is értem, hogy miért erőlködnek ennyire, megvan nekik a maguk ünnepe, én sem szoktam nagyon rohanni otthon, hogy tavaszünnepet üljek. Na, de tényleg nem csodálkozok én már semmin, legalább valami minimális hangulatom van, ha bemegyek az áruházba, vagy a mekibe, amik tele vannak aggatva minden lehetséges dísszel. Azért ha néha belegondolok, hogy most otthon esik a hó, és mindenki már a karácsony estét szervezi, családdal, meghitt vacsival és sok sütivel, akkor kicsit elszorul a szívem. Én most is csak itt ülök a könyvem mellett, és a 24-éről az jut eszembe, hogy elmegyünk enni egy finomat,és kész. Na, de legalább olyanokkal leszek, akiket szeretek, szóval a lényeg valahogy csak összejön. A többit meg majd meglátjuk.
Az idő egyébként most nagyon jó, múlt hét elején esett egy kis minimális hó, de nem is jellemző errefelé, amúgy is nagyon száraz az időjárás, szeptember-október óta szinte semmi csapadék nem volt. A szél viszont nagyon megkeseríti az életünk.
Mostanában nagyon jó kis kávézókba vitt el Sun Yue, tiszta európai feeling, finom kávé, és forró csoki. Örültem, hogy ilyenekre is rátalálunk vele, mert nagyon tudnak hiányozni ezek a hangulatos kis helyek. Ott érzem igazán otthon magam, és tök jókat beszélgetünk, már ha azt beszélgetésnek lehet nevezni. De szerencsére sok hasonló dolog érdekel minket, szóval mindig akad valami. Bár az nekem is rejtély, hogy hogy jutottunk el legutóbb az Ótestamentumig… :D
Mára ennyit Nektek, rólam, majd a hét vége felé még jelentkezem, azt hiszem lesz mit mesélni, ma tudtam meg, hogy fog telni a karácsonyom…
Sok puszi haza
Klári
