Igen, most kicsit rohanásban vagyok, ma este 7-kor indulunk, és még nem igazán látom át, hogy is kellene pakolnom...

Na, de még gyorsan mesélek Nektek egy kicsit.

Először is válaszolok egy kommentben feltett kérdésre, mert szerintem mindenkinek érdekes lehet. Szóval, hogy is kapunk mi kínai nevet, egyáltalán hogy adnak a kínaiak nevet... Én már hallottam róla, de azért megkérdeztem Sun Yue-t is. A lényeg a következő: a kínaiaknál, akár nálunk van egy családnév, és egy úgymond "keresztnév", ami a valláshoz való mély kötődésükből kiindulva ebben az esetben nem teljesen fedi a valóságot, de nekem így egyszerűbb. Tehát Kínában is a családnév megelőzi a "keresztnevet", lám lám, ismét felfedeztük a magyar-kínai rokonság egy újabb bizonyítékát. :D A családnév természetesen már adott, akár nálunk, itt is az apa családnevét kapja az egy szem gyerek. A "keresztnév" adása nekem személy szerint nagyon tetszik, mert mint megtudtam, ezt a szó jelentése alapján adják. Példának okáért kis kínai barátnőm anyikája azt kívánta születésekor lányának, hogy az életben bővelkedjen tudásban, és minden jóban, szerencsében, azért neki a Yue nevet adta, ami a kedvenc netes szótáram szerint is annyit tesz: egyre több és több... Na, és akkor mi hogy kaptunk nevet? A "kínai családnevünk" általában leköveti a mi nevünket, annak átírása, pontosabban keresnek egy kínai szót, ami hasonlít rá. Nálam ugye ez a MI. Nem volt nehéz dolga a tanárnéninek... :D A "keresztnevet" pedig általában benyomások alapján kapjuk, milyennek lát minket az illető. Persze itt az is számít, hogy milyen neműek vagyunk, szerintem a nevünk hangzása is, de elviekben az a legfontosabb, milyen a karakterünk. Ha tehát szeretnétek kínai nevet, ismerkedjetek meg egy kedves kínaival, és kérjétek meg, ajándékozzon meg Titeteket egy helyes kis névvel. :) Ennyit tudtam erről mondani. :)

Letudtuk a vizsgákat! Mondjuk nem tudom, volt-e tanár, aki komolyan vette volna, mi azért készültünk, izgultunk, már majdnem vizsgaidőszak hangulatom volt. :D Péntek óta viszont nagy rohanás volt az élet. Először is elmentünk a csoporttal egy utolsót ebédelni, ami nagyon jól sikerült, aztán ránk fért egy kis lustulás, hogy az esti bulit azért kellően kipihenten kezdhessük. Szombaton elmentünk vacsorázni az újdonsült kínai ismerősökkel, ettünk érdekes dolgokat, volt ott kacsafej, bambusz és hasonlók, én próbáltam visszafogottan csipegetni. :D És hát a kínaiak mindig jó kedvre derítenek, most sem volt ez másképp, mikor megkérdezték, hogy dehát mi miért nem vagyunk egyformák, Kitti és Vera még úgy ahogy hasonlítanak (szem, hajszín), de én mégis hogy lehetek magyar??? Valamiért el akarták hitetni velem, hogy francia vagyok. Körülbelül így hangzott a párbeszéd:

-Biztos nem francia vagy?

-Nem. (Azért tudnék róla, nem??? )

-De nincsenek is francia őseid?

-Nincsenek. (Majd otthon kikutatom a családfám.)

-De nem is beszélsz franciáiul?

-Nem. (Máshogy se nagyon.)

-De francia barátod van ugye???

-Nem. Nincs is barátom. (Hajjjajjjjj hát ez ugye szomorú...)

-De biztos fested a hajad, mert sötétebb mint a másik két lánynak...

-Nem. (Eredetibb nem is lehetne.)

-De a szemöldököd is sötétebb. Mint egy franciának...

-Na jól van, OK, lebuktam francia vagyok...

Hát nem édesek???? :D Mondjuk annak örültem, hogy most nem orosznak néztek mint legutóbb...

Na, hát azóta csak futkároztunk, bevásároltunk az útra, képet csináltattunk nyomtattunk és hasonlók. Végülis vissza kellett váltani az egyetlen vonatjegyünket, mert addig mondogatták, hogy jöjjünk vissza a másik jegyért, hogy az egyszer csak nem lett... Így most buszra szállunk, és egy megállót kihagyva egyből lemegyünk Changsha-ba. Onnan még nem tudjuk, hogy jutunk tovább, de már csak az a lényeg, hogy lejussunk. Bármi áron. :D

Itt van mellettem a hátizsákom, a mellette levő kupac, ami bepakolásra vár kétszer akkora, azt hiszem megyek is kreatívkodni... :D

Próbálok bejelentkezni minden állomásról, ahogy energiám, időm és internet elérési képességeim engedik...

Sok puszi addig is

Klári