Sziasztok!

Mivel már sok helyről megkaptam, hogy nem igen frissítem a blogot, gondoltam ma nekiülök. Igazából nem is tudom, mit írjak nektek, csak úgy éljük a mindennapokat, hol több, hol kevesebb lelkesedéssel. Tegnap például már nagyon elegem volt abból, hogy folyamatosan csak írogatom a jeleket, és pár nap alatt el is felejtem őket. Maximum az marad meg, amit már 100-szor láttam, és leírtam.  Persze mindig is tudtam, hogy nem a legkönnyebb nyelvnél ragadtam le, de néha nagyon frusztrál a dolog. Ilyenkor aztán jót tesz egy kis séta, fülemben a kedvenc zenéimmel, vagy, mint például tegnap, egy jó kis film. :)

Erről jut eszembe! Legutóbb ugye írtam, hogy Valentin szerzett nekem kis tanító nénit, és már találkoztam is vele. Hogy nevén nevezzem a leányzót: 孙越, azaz Sun Yue…  Nos, azóta felvettem vele a kapcsolatot neten és sms-ben is, és találkoztunk is egy újabb vacsi erejéig. Mivel nagyon rám fér a beszéd gyakorlása, elhatároztam, ha törik, ha szakad, valamiről elkezdek majd gagyogni.  És hát mi mással is nyitna az ember, mint hogy „hogy vagy, milyen napod volt?”. :D A lány pedig elmesélte, hogy volt egy órája, amin filmeket szoktak nézni, aztán megbeszélik. Erre természetesen felkaptam a fejem, hiszen máris találtam közös témát! Az este folyamán így előjöttek a filmek, rajzfilmek, az internet. A szövegértésem még hagy kívánni valót maga után, de mikor megtudtam, hogy ismeri, sőt látta is a kedvenc filmem (Amelie csodálatos élete, kínai nevén 天使爱美丽 – Angyal Amelie), hát, teljesen oda voltam, meg vissza. :D Már azt is megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt moziba, ami nem tudom, hogy fog elsülni, lévén még egy nagyon gagyi kis mesét sem értek meg feltétlenül. No, de hát a mozit szeretjük, bármi történjék is, bár az elkeserít, hogy sós pattogatott kukorica itt nincs, csak édes… Sun Yue egyébként még elhívott valamiféle divat-show-féleségre is, ami nem igazán tudom, mit takar, de írtam neki, ha tud valami konkrétat, csak szóljon! Jaj, és még egy kis érdekesség vele kapcsolatban! Vacsi után elvittek minket egy kis boltba. Mint kiderült ez egy olyan hely, ahol bárki bérelhet egy kis doboz nagyságú tárolót, aminek kis üveg ajtaja van, és belepakolhatja azokat a dolgokat, amiket el szeretne adni. Ők a barátnőivel például képeslapokat, levelezőlapokat (pl. magyar, 50-es évekből származóakat is!!!!!!!) árulnak. Szóval ők ezt ott tartják, a boltos pedig árulja helyettük a dolgokat. Láttam fülbevalótól kezdve a kontaktlencsén keresztül sok mindent, érdekes megoldás, tényleg tetszett!

A legutóbbi bejegyzésem óta egyébként nem mentünk sehová, csak bulizgatni , én azt is csak egyszer. Kiderült, hogy egy közeli szórakozóhelyen a lányok éjfél előtt ingyen ihatnak mindenféle koktélokat, szóval gondoltuk, kipróbáljuk… Nem is volt rossz, csak az elején elég kevés ember volt ott. Később aztán beindult a buli, volt valamiféle zenekar is, aztán ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy a kínai fiatalokkal táncolgatunk. :D Innen aztán áttaxiztunk egy másik helyre, ahol egyből egy  tök ismeretlen afrikai srácba botlottunk. Bár életemben nem láttam, úgy köszöntött, mint régi havert. Természetesen egyből itatott ő is… Ahogy azt a kínaiak is teszik. Hihetetlen, de egy lány nekünk köszönte meg, hogy meghívhatott minket egy-két-három… nem tudom hány italra. A kedvencük egyébként a whiskey - ice tea, és ez elég nagy mennyiségben… :D Közben összefutottunk pár kedves kis kóreaival is, szóval elég jól alakult az este.

A lecsó…. Igen, a lecsó… Ha valaki szemfüles, akkor észrevehette, hogy a múlt hét folyamán töltöttem fel képeket ilyen címmel.  Az ok igencsak egyszerű. Kezdtük megunni a kínai kaja-pizza-szendvics választékot, és úgy döntöttünk, felhasználva Kitti magyar fűszereit, és a kínai zöldség kínálatot, csillapítjuk a magyar konyha iránt érzett vágyainkat. :D A főszakács Iván volt, kuktaként működött közre Kitti, Vera, kis Iván, Balys pedig jelenlétével tette még különlegesebbé a pillanatot. Én fotózgattam, túl sok érdemi munkát nem is mertek volna rám bízni. :P Amúgy nagyon jól sikerült, irtó jót ettünk belőle, legközelebb jön a pörkölt!!! Innen is köszönet Ivánnak, jó szakácsunk van...

Már kezdünk azon gondolkodni, hogy is kéne majd visszajönni még ide… Szinte biztos vagyok benne, hogy akkor fogom igazán élvezni az életet itt, mikor majd eljön a nyár… No de addig is még sok minden van hátra, főleg a nagy szünetünk január-március táján, nagyon remélem, hogy sikerül valami jó kis útitervet összeállítani.

Ennyi történt mostanában velünk, de hogy ne mondjátok, hogy nem próbálkozom, gondoltam összeszedek Nektek pár dolgot, amiről kérdeznétek…

ÉDESSÉG

Igen fontos része kis életemnek, bárhol is vagyok. És mivel két hét alatt sikerült elfogyasztanom a minimum fél évre szánt csoki adagomat, „kénytelen” voltam megismerkedni az itteni kínálattal is. Ez alatt a következőkre jöttem rá:

1.       Ezt már írtam is. A kóreai édességek nagyon finomak. Sok-sok csokis süti, ami néha életmentő…

2.       A kínaiak nem tudják mi az, hogy CSOKOLÁDÉ. A csokikrémes sütijeik nem csokikrémesek. Még csak nem is hasonlít annak az ízére, amit én csokoládénak nevezek. A táblás, szeletes csokik hasonló szinten vannak. Nem bróbálom többet.

3.       Van Snickers és Dove csoki, és látok még Kit-kat-et is, de ezek drágák. Vagy legalábbis otthoni árakon vannak. A kedvenc Dove csokim pl. 6,5 Yuan (kb 200 Ft), és ez csak egy kis szelet. Ahhoz képest, hogy a reggelim másfél yuanos, ez azért sok. Bár ha megfigyeljük, ami márkás, az itt is drága. A testápolók, hajápolók, kencék nem olcsók. Főleg nem az a pár márka, amit mi ismerünk…

4.       Találtam csokikrémet! Banánnal és egyéb gyümölcsökkel fogyasztva nem csak finom, de tápláló is… :D Csak kicsit fáj már a hasam. :P

KÖZLEKEDÉS

1.       Említettem már. A kínaiak nem képesek vezetni. De ugye a nagy káoszban mindenki megtalálja a maga kis helyét. Az sms-ező kismocis, a féket nem ismerő autóvezető, a markolóval játszadozó építőmunkás… Mi pedig kifejlesztjük az átkeléshez szükséges 7. érzéket…

2.       A tömegközlekedés olcsó. 1-2 Yuanért lehet buszozni, szóval kb 30 Ft egy „vonaljegy”. :D Itt mondjuk csak bele kell dobni egy kis fémdobozba a pénzt, vagy egy feltölthető kártyát kell lecsippantani. Legalább nem kell azon gondolkodnom, hol vegyek jegyet…

3.       Nem tetszik, hogy nincs éjszakai busz. Semmi nincs 9 után. Azért ilyenkor eszébe jut az embernek, milyen jó is hajnalban hazabuszozni a Nagykörúton… :P

4.       A taxi viszont olcsó. az alapdíja 7,5 Yuan, de van, hogy nem is mozdul meg az óra, és már otthon is vagyunk. 10 Yuannál nem szoktunk többet fizetni így sem. Lényegében négy ember kb 300 Ft-ért taxizik… Persze mindebbe vegyétek bele, hogy valószínű a fizetések nem járnak az otthoniak közelében, vagy legalábbis átlagban nem…

FORMA 1

1.       NÉZZÉTEK, mert én is itt ülök a tv előtt, ha csak nem éjfélkor kezdődik, mint legutóbb….

2.       Legutóbb kivettem azt a kifejezést a kommentátorok szavaiból, hogy „versenymérnök”… Ne mondjátok, hogy közben nem lehet ebből is tanulni…

3.       Na jó, ez nem igazán Kína-téma volt, de nem hagyhattam ki. :P

Már ebből is láthatjátok, hogy nem sok minden jut most eszembe. De ha valaki szeretné velem megbeszélni a Vb-állást, skypon, msn-en és gmailen elérhető vagyok. :P A hétvégére van pár dolog kilátásban, szóval ha lesz valami említésre méltó, írok minél hamarabb…

Ja, ha valaki nem olvasná a lányok blogját (Kitti és Vera ) , íme a magyar csapat, akik bevállalták a vízbe esős játékot:

http://v.iqilu.com/content/index/326813

 
http://v.iqilu.com/content/index/326774

És nézzétek a képeimet folyamatosan, mert van, hogy nem írok, de feltöltöm az érdekesebb fotókat. Szóval nézelődjetek itt!!!!!!!!

Sok puszi haza!!!!!!

Klári