Sziasztok!
Végre itt vagyok, és lelkiismeret furdalás nélkül ülhetek le a gépem elé… Ma ugyanis volt egy kisebb vizsga-féleségünk, és az utóbbi napokban csak ültem a könyvem felett, és próbáltam elmélyedni a kínai nyelv szépségeiben… Hát, nem mondom, hogy ez a legjobban sikerült, mert néztem azért nagyokat a vizsgalapot nézve. Az bosszant, hogy sok olyan feladat volt, ami benne volt a könyvben, emlékeztem is, hogy az oldalon alul/középen/felül, csak arra nem, hogy mi a megoldás. Sokszor ugyanis csak egy-egy példán keresztül mutatják meg a szavak használatát, és 10 leckénél nem mindig sikerül mindent megjegyezni… Azért legalább látom magamon a minimális fejlődést. Mert bár pont azokra nem sikerült rákérdezni a tanárnőnek, amit tudtam, azokat legalább megtanultam. Mostantól pedig kicsit jobban belehúzok majd. Igazából nagyon hullámzó a hangulatom a tanulással kapcsolatban. Néha úgy vagyok vele, hogy ennél nehezebb nyelv nincs is, és nem értem, hogy minek próbálkozom egyáltalán, máskor meg teljesen fel vagyok pörögve, és alig várom, hogy legyen alkalmam megszólalni… Na, most épp ez utóbbiban leledzem, de kérdezzetek meg holnap reggel, mikor fel kéne kelni… :D A lényeg, hogy azért nem keseredtem el, mert ugye hibáiból tanul az ember…
Na, és ha már a hibáknál tartunk. Jó tanács. Ha valaki nem érzi 100 %-osan egészségesnek magát, ne induljon el novemberben bulizni, tudván, hogy úgy is sétálni fog oda-vissza… Tapasztalatom forrása a múlt hétvégére vezethető vissza, mikor is szóltak Ambrusék, hogy a közeli szórakozóhelyen „kóreai est” lesz. Mivel tényleg közel van a hely, ingyenes a belépés, és éjfélig még ingyen is ihatunk, gondoltuk meg kell néznünk, mit is jelent a kis „cukiságok” bulija. :D Én még mindig meg voltam fázva egy kicsit, de már fél lábbal kifelé voltam belőle, gondoltam miért is ne lazulhatnék én is egy kicsit… Hát ebből az lett, hogy másnap arra ébredtem, hogy valami gusztustalan váladék nem engedi, hogy kinyissam a szemem. Teljesen össze voltak ragadva a szempilláim, mikor pedig ezt sikerült eltávolítani, és belenézni a tükörbe, hát, majdnem sikerült megijedni magamtól. Az egész jobb szemem vörös volt, merő vér, akár csak valami szörnyecskének! Eleinte úgy gondoltam, hogy majd elmúlik, de mikor másnap az egyik tanárnő is megjegyezte, hogy nagyon csúnya, és kedvenc szlovák csoporttársam reggel köszönés helyett inkább felajánlotta a szemcseppjét, rájöttem, hogy ezt nem szabad könnyedén venni. Szerencsére a szemcsepp használt (és megtanultam a kínai nevét is, ami azért aranyos, mert szabad fordításban „szemvíz”-nek nevezik), és azóta beszereztem vitaminokat is, szóval már igazán jól vagyok (ezt most lekopogom).
Visszatérve a kóreai estre… Nekem nem igazán jött át, hogy az egész mitől kóreia, volt egy zenekar, ami mellesleg elég jól játszott, és az este folyamán szinte csak ismeretlen kóreai számokat adtak le, de távol sem láttam annyi cukiságot, mint amit az itteni létszámuk alapján vártam volna. (Biztos szorgosan készültek a mai vizsgára… :P )Viszont viszonylag sok külföldi volt, és bár nehezen rázódtam bele a táncikálásba, csak sikerült hajnali 5 körül lefeküdni. A következményeket fentebb olvashattátok…
Még a múlt hétvégéhez tartozik… Kitti elvitte Klárit kirándulni. :D Na jó, csak Ji’nanban sétálgattunk, de Kitti érdeme, hogy meglátva szép időben rejlő lehetőségeket, megnézte, hogy jutunk el a leghíresebb kútig, ami a városban található. Ji’nan ugyanis arról híres, hogy rengeteg forrás található itt. A leghíresebb a Fekete Tigris forrás, mi tehát ehhez mentünk el, szép idő volt, úgyhogy sétáltunk, és igazán megérte! Már az oda vezető út is gyönyörű volt, egy szépen kiépített kis csatorna mentén sétálgattunk,a lélekmelengető napsütéses őszi idő, az évszak minden színével borított fák el is feledtették velem a hétköznapok szürkeségét. Volt még ott több forrás is, de természetesen nekünk a hatalmas tigris-szobrokkal kellett fényképezkednünk. Ha megnézitek a képeket, láthatjátok a méretarányokat… Olyan picinek éreztem magam… :D Amúgy nagyon sok ember volt, akik vízért jöttek. Hatalmas flakonokkal jöttek, de azt sajnos nem tudtam meg, hogy ez a víz esetleg így is iható-e, vagy csak felforralva, teázgatásra való... Volt még ott egy szép nagy épület, aminek a funkciója nem vált teljesen világossá számomra, de belül volt egy kiállítás, amiben Ji’nan második világháborús történelmét mutatták be. Lényeg, hogy nagyon szép volt, jó volt kicsit megint a turistát játszani. Természetesen nem lehetett kihagyni a "külföldi vagy, csinálhatok egy képet rólad?" című előadást sem, de még mindig nem zavar a dolog. Legalább minden héten megkapjuk, hogy szépek vagyunk. :P :D :) Képek itt.
Kezd nagyon hiányozni a jóga. Mindig el akarunk indulni beiratkozni (mert a suliban semmi mozgási lehetőség, leszámítva a mindennapos lépcsőzéseket), de valahogy nem jutunk el odáig. És hát, hogy őszinte legyek, mikor elmegyek a játszóterünk mellett, mindig ámulok-bámulok és elmegy a kedvem attól, hogy hülyét csináljak magamból… Itt ugyanis úgy vannak kialakítva ezek a kis terek, hogy van bennük mindenféle olyan szerkentyű, amikkel jól be tud melegíteni az ember, nyújtani, húzódzkodni, szóval mozgolódni.(Jó lenne otthon is látni ilyeneket.) Mikor elmegyek ezek mellett, látom, hogy az olyan idős nénik, akik otthon az orvosi rendelőben ücsörögnek, mert menni alig bírnak, na, azok itt úgy pakolgatják fel a lábaikat, mint valami kis balerina. Iszonyatosan hajlékonyak, és szerintem figyelnek is a mozgásra nagyon, és pont ezért nem tudom, hogy tudnám követni egy kínai jógatanfolyam menetét. De már valami nagyon kéne, ez a folytonos egy helyben ülés nem tesz jót a hátamnak…
Jelen pillanatban ennyi jut az eszembe. Hét közben mindig akad egy-egy pillanat, amit szeretnék elmesélni nektek, de valahogy mikor leülök, a fele sem jut eszembe annak, amit mondani akartam. Szóval inkább nézzétek a képeket!!!!!!
Puszi mindenkinek
Klári
U.i.: Elérkezett az a pillanat is, hogy melegem van a szobában!!! Szóval eddig igencsak jól teljesít a fűtés, reméljük megtartja eme jó szokását…
