Sziasztok!

Remélem mindenkinek tetszenek a képek, nem sok visszajelzést kapok Tőletek… Gondoltam nekiállok kicsit mesélni is, lévén nem sok kedvem van tanulni…

Ma megvolt az első kalligráfia órám!!!!! Jelentem, nem derült fény arra, hogy eddig mélyen rejtőző tehetségem lenne a jelek festegetéséhez, de nagyon élveztem!!!! Igazából ma csak a pont négyféle festési módját tanultuk, és higgyétek el nekem, nem egyszerű! Telemázoltam négy lapot is, de nem nagyon sikerült még rájönnöm a titokra… Na, hát majd játszadozom sokat, festek, mázolok, és csak belejövök! Sajnos jövő héten nem lesz óra, ennek viszont nagyon is szívet melengető oka van: egy hét szünet!!!!!!!!!! Október elseje itt ugyanis a népköztársaság kikiáltásának ünnepe, ami úgy látszik náluk fontosabb, mint nálunk augusztus 20., mert 10 napos szünetet kapunk. Szerettünk volna elutazni kicsit messzebb, de a vonatjegyeket már elkapkodták, így most úgy néz ki, csak a környékben fogunk csavarogni. Persze ez sem akkora tragédia, ahogy nézegettem, rengeteg gyönyörű dolog van errefelé. Már kicsit jó is lesz pihenni, mert bár nincs sok óránk, valahogy mindig nagyon lefáradunk.

Azért már sikerült eljutnom arra a szintre is, hogy tegnap például nagyon csalódott voltam amiatt, hogy a jól megérdemelt esti mesémet (Polar express) nem kínaiul adták, hanem angolul, kínai felirattal. :D Ami azt jelenti, hogy hol az angolt hallgattam, hol próbáltam olvasni, de igazán egyik sem ment. :D Egyébként már kezdtem lemondani arról, hogy használni fogjuk a tv-t, mert egy hét után nagyon meguntuk, hogy itt mindenki csak sír és drámázik a műsorokban (és még az órán is olyan szövegek jönnek elő, amikben mindenki végtelenül hálás, mélyen a szívében érzi a boldogságot, és hasonlók… ), végül aztán találtunk mozis csatornát, azóta ezt nézzük. Azon viszont jókat röhögtünk, hogy az itteni „Megasztár” döntőseit otthon már az első körökben hazaküldték volna. Volt ott „táncoló” öreg bácsi, magát rockernek tituláló őrült, és vicceket mesélő kislány. És természetesen a legrosszabb lett az első… A szívünk viszont nagyot dobbant, mikor megláttunk egy telefon reklámban BUDAPESTET!!!! Hát, hallanotok kellett volna mekkorát sikítottam… :D Persze az egész TV-dologban a legfontosabb: van F1!!! Mondjuk a szövegből nem sokat értek, de hallhatom a zúgást, és látom ahogy köröznek!

Szóval azért van, ami megédesíti a napokat, de amúgy sem panaszkodom. Múlt hétvégén például sikerült eljutni az Ezer Buddha hegyre! Nem is tudom, eddig miért nem mentünk el idáig, a sulitól kb. 15 perc séta, és hihetetlenül szép! Kittivel, Verával és Hefei-el, egy pakisztáni csoporttárssal mentünk, aki nagyon aranyos volt, mert próbált minket kínaira tanítani… Még csak egy éve tanul, de nagyon profi, és szerencsére nem akar angolul beszélni (bár tud), így duplán jól járunk vele. Szóval megmásztuk a hegyet, láttunk sok kisebb-nagyobb buddha-szobrot, találkoztunk sok-sok barátkozó kínaival, de erről is láttatok elvileg képeket! Jó kis túra volt, és szépen el is fáradtunk.

Vannak persze apróságok is, mint amikor például a szokásos „pingünket” (hagymás-szezámmagos, sokféle lepényszerűség)  áruló bácsi már szinte kérdés nélkül adja egy 1 yuanos reggelimet, vagy mikor csak azt érezzük, hogy követ a kamera, mert épp fényképeznek. :D  No meg persze olyanok is, hogy akkor kinek mit nem bír a gyomra. Azt hiszem én kijelenthetem, hogy egyedül a „meki” nem tetszik neki. Talán nem is olyan nagy baj ez. :D Ja, és a mennyiségek… arra még nem jöttünk rá, honnan is jöhet pl. a 440, 600 ml-es narancslé, kóla sör, és hát ugye itt minden jin-ben, azaz fél kg-os egységben van kiírva.

Szóval minden nap találkozunk valamivel, ami más, és nem mondom, hogy rossz értelemben más! Legutóbb például Feri szülinapját ünnepeltük egy kóreai étteremben, és bár az ételek nagy része nem nyerte el a tetszésemet, de rájöttem valamire: a kóreaiak finom édességeket gyártanak!!!!! Már eddig is megvolt a magam kis kedvence, a Hao pengyou (jó barát) névre hallgató süti-féleség, de kiderült, hogy tortát is tudnak sütni. Persze messze nincs olyan jó, mint a finom magyar süti, de igazán jót ettem belőle. :D

Még egy kis érdekesség: Kínában ugye nem lehet csapvizet inni, szóval ha forró vizet akarunk a kávénkhoz, akkor sajnos reggel le kell mennünk egy nagy tartályhoz a földszintre, és ott engedni a kis bögrénkbe. Igazán jókat lehet mosolyogni, ahogy összefutunk „hajnalban” azzal a pár álmosan bóklászó csoporttárssal, akik ugyancsak koffeinre áhítoznak. Ja, és a kedvencem!!!!!!! Mikor már a facebook is hiányol!!!!!!!!!!!!!! Hát ez tetszik… Itt ugye sem a youtube, sem a fb nem működik, és ebből kifolyólag sajnos ezeket az oldalakat hanyagolnom kell.És ez már nekik is feltűnt, mert megkaptam a kis e-mailemet, hogy régóta nem látogattam meg őket, és mi minden történt azóta. No de hát nem rajtam múlik a dolog...  Szóval itt kérek elnézést azoktól, akik szerettek volna velem barátkozni, üzenetet váltani és hasonlók… Más oldalakon azért még megtehetitek!!!!!!!!!!!! :D

Röviden talán mára ennyi, kéne még jelezgetnem egy kicsit, aztán remélem víz is lesz végre, mert délután óta nincs…

Sok puszi haza!!!!!

Klári