Hát sziasztok kedves Mindenki!

Indulásom előtt pár órával, kávéval a kezemben gondoltam közvetítem jelenlegi lelkiállapotom... Hát mit mondjak, soha nem voltam az a könnyen induló típus, de úgy érzem a mai nap túltesz minden hasonló élményemen. Aludni örülök ha olyan jó három órát sikerült, fel-felébredtem, hogy mi az amit elfelejtettem, mi az ami kéne, szóval szokásomhoz híven izgultam mindenen. A gyomrom állapota is elég borzasztó, bár adtam ugye neki még egyet a jó kis feketével éhgyomorra. Dehát nem szabad kihagynom, talán egy évig ez az utolsó normális kávécskám. Persze azért bennem van a jófajta izgatottság is, és most nagyban viaskodnak a félelemmel, és a cseppnyi kis szomorúsággal, hogy itt hagyom a családom és a barátaim. Bár szerintem ez még a teljesen normális kategória, szóval ne aggódjon senki. Az idő legalább kellemes, még hallom a kis 4-es 6-ost, ahogy elsüvít a ház előtt. Aztán szippantok még egyet a jó friss pesti levegőbe, és nekivágok!

Próbálok minél hamarabb újra jelentkezni, képekkel, élményekkel, remélem szívesen olvassátok majd eme kis szösszeneteket!!!!

Puszi Mindenkinek

Klári még Pesten...